Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta
vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a
harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra
kelt. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott
velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így
szólt: "Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta."
Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű
voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!"
Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot
adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól
van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád:
Menj be urad örömébe!"
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott, így szólt: "Uram!
Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és
onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és
elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!"
Válaszul az úr ezt mondta neki: "Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad,
hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem
ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha
megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és
adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még
adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!
Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"
Mt 25,14-30
Elmélkedés:
Mire használom a talentumot?
A tehetségkutató versenyek a legnépszerűbb televíziós műsorok közé
tartoznak, ezért aztán minden csatorna arra törekszik, hogy évente
megrendezze a maga műsorát ezen a területen. A versenyekre általában több
ezren jelentkeznek, akik közül többszöri válogatás után legfeljebb néhány
tucatnyi személy kerül a képernyőre, lehetőséget kapva arra, hogy az egész
ország előtt megmutassa különleges énekhangját vagy tánctudását. A verseny
szabályai szerint egy-egy fordulóban sokan kiesnek, s csak néhányan
mehetnek tovább, mígnem valaki megnyeri a versenyt, a többiek pedig sírnak
egy kicsit, mert nem lettek győztesek. A mai híres énekesek és
előadóművészek közül többen évekkel ezelőtt ilyen tehetségkutató
versenyeken tűntek fel és lopták be magukat a közönség szívébe, mára pedig
nagy karriert futottak be. A valódi őstehetségek mellett persze vannak
olyanok is, akik nem igazán tehetségesek, de mégis valamiféle szerethető
vagy inkább eladható produkcióra képesek, s ennek köszönhetően sztárokká
válnak. Mindeközben az is előfordul, hogy sok tehetség elkallódik, mert
senki sem fedezi fel az illető kimagasló képességeit.
Azt gondolhatnánk, hogy a tehetség felfedezése ott kezdődik, hogy valaki
észreveszi önmagán, hogy valamiben jobb, mint a többiek, de ez nincs így.
A tehetségkutatás ott kezdődik, amikor a szülő egy napon rendkívüli
tehetséget vesz észre gyermekében. De vigyázzunk, ne használjuk
elhamarkodottan az "istenadta tehetség" vagy az "igazi őstehetség"
kifejezéseket! Ezzel kapcsolatban hadd mondjak el egy történetet az egyik
hittanos kislányról, akit szokásomnak megfelelően most is hívjunk
Eszternek, mivel igazi nevét nem szeretném elárulni. Amikor Eszter kitűnő
eredménnyel és dicsérettel fejezte be az első osztályt, jutalomból kapott
a szüleitől egy biciklit. Korábban csak a testvére kerékpárjára ülhetett
fel néhány alkalommal, de most megkapta első saját bringáját. Nagy
örömében és édesanyja vigyázó szemeinek kíséretében mindjárt ki is
próbálta a biciklit, kezdetben csak óvatosan és lassan, később már egészen
gyors tempóban hajtott föl és le az utcájukban. Az ügyes kanyarvételeket,
a sebességet és lánya magabiztos ügyességét látva édesanyja szemei előtt
hamar megjelent az olimpiai bajnok kerékpározó Eszter, s büszkén a
következőt mondta a csodálkozó szomszédoknak: "Nézzék csak, milyen
tehetséges a lányom! Egyszer még világbajnok is lehet." Az édesanyák
sokszor tesznek hasonló, kissé elfogult kijelentéseket gyermekükről. A kis
Eszter karrierje mindössze a következő fordulóig tartott, amikor
váratlanul megcsúszott a kavicsos úton és elesett. Lehorzsolta a könyökét,
a lába vérzett, s a hirtelen fájdalomtól sírni kezdett. Ettől a
pillanattól kezdve anyukája már nem aranyéremmel a nyakában, a dobogó
legfelső fokán látta lelki szemei előtt, hanem rögtön a földön fekvő
kislányához szaladt, hogy segítsen neki. Az eset kapcsán Eszter édesanyja
belátta, hogy kislánya mégsem a kerékpározásban, hanem a tanulásban jó, s
valóban, néhány év múlva sorra nyerte a tanulmányi versenyeket.
A mai evangélium kapcsán érdemes elgondolkoznunk arról, hogy mi is kaptunk
valamilyen jó képességeket Istentől. Lehet, hogy nem vagyunk világhírű
énekesek, nem vagyunk világbajnok sportolók, nem vagyunk sikeres sztárok,
de mégis mindannyiunknak adott Isten valamilyen talentumot. A példabeszéd
tanulsága szerint miként a gazda elvárja, hogy szolgái kamatoztassák a
rájuk bízott talentumokat, ugyanúgy Isten elvárja tőlünk, emberektől, hogy
használjuk és fejlesszük mindazokat a jó tulajdonságokat, szellemi
képességeket vagy testi adottságokat, amelyekkel megáldott minket. Azt is
elvárja tőlünk, hogy ne csak a magunk javára használjuk őket, hanem
állítsuk mindezt embertársaink szolgálatába.
A talentumokkal helyesen gazdálkodó szolgák azokat jelképezik, akik végső,
Isten előtti számadás állandóan szem előtt tartva, felelősséggel
használják képességeiket. A talentumot elásó szolga pedig azokat jelenti,
akik félnek Istentől, s e félelem bénító hatása miatt képtelenek
képességeik kibontakoztatására.
Mivel eddig csak a szolgákról volt szó, befejezésül egy gondolat erejéig
figyeljünk a gazdára is. A gazdára, aki nagylelkű és megbízik szolgáiban.
A történet azzal kezdődött, hogy a gazda magához hívta a szolgákat és
"rájuk bízta vagyonát" (Mt 25,14), majd pedig az elszámoltatáskor kétszer
is ezt mondja: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál,
sokat bízok rád" (Mt 25,21 és Mt 25,23). Miként a gazda megbízik
szolgáiban, ugyanúgy Isten megbízik bennünk. Isten bízik abban, hogy
talentumainkat arra használjuk, amire valók. Szolgáljuk minden
talentumunkkal, képességünkkel és adottságunkkal Isten dicsőségét,
valamint mások és saját magunk üdvösségét!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenem, munkálkodj bennem, bűnösben, hatalmas kegyelmeddel, hogy
készségesen magamhoz öleljem parancsaidat, és a talentumokat, amelyeket
rám bíztál, sokszorosan gyümölcsöztessem dicsőségedre. A te dicséretedben,
a te dicsőítésedben akarok élni, ó, Uram, szívbéli bizakodásban és
örömben.
________________________________
Aktuális:
Kedves barátaim!
Ma országos gyűjtés van a karitász javára. Perselyadományainkkal
szeretetszolgálat szegényeket és rászorulókat segítő munkáját támogatjuk.
Legyünk nagylelkűek a szegények iránt!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése