2026. május 31. – Szentháromság vasárnapja
Evangélium
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Jn 3,16-18
Elmélkedés
Növekedni a hitben
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. A világot, amely nem kérte ezt a szeretetet. A világot, amely sokszor elfordult a Teremtőtől. A világot, amely sokszor inkább félt, rettegett Istentől, mintsem szerette őt. Ezt a világot és benne minket, embereket, úgy szeretett az Atya, hogy nem tartotta vissza legdrágább kincsét, egyszülött Fiát, hanem odaadta értünk. Ezt nevezzük megváltásnak, amely mögött ott van titokzatos módon a Szentlélek is, mint az események irányítója.
Szentháromság vasárnapján nem elsősorban értenünk kell Istent, hanem megengednünk neki, hogy átöleljen minket. A keresztény élet ugyanis nem Isten ismeretén, hanem Isten szeretetének megtapasztalásán alapszik. A Szentháromság – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – nem elmélet, hanem élet. Isten, aki közösség önmagában, közösségre hív minket is, hogy éljünk az ő szeretet-közösségében. Egy történet szerint egy festő csodálatos freskót festett egy templom mennyezetére a Szentháromság dicsőségéről. A mű elkészült, de a művész úgy érezte, hogy nem tudta teljesen kifejezni, amit szeretett volna. Amikor befejezte, felnézett az alkotására, és sírva mondta: „Ez csak árnyéka annak, amit Isten a lelkemben mutatott.” Ekkor egy bölcs pap így szólt hozzá: „Amit nem lehet megmutatni és szemmel nem lehet látni, azt az életünkkel kell hirdetni.”
A Szentháromság titkát nem lehet teljesen megérteni, de lehet benne élni. A szeretet közösségében, a megbocsátás gyakorlásában, a hűség csendes tanúságtételében jelen van az Atya, aki életet és újjászületést ad, a Fiú, aki kinyilatkoztatja az Atyát, és a Szentlélek, aki megerősít és vezet.
Mi, emberek, gyakran küszködünk önmagunkkal, másokkal, és olykor Istennel is. Vannak napok, amikor szeretnénk látni az Urat, hallani a hangját, biztosnak lenni benne, hogy nem vagyunk egyedül. Ilyenkor érdemes újra megállni a keresztnél, mert a kereszt a Szentháromság leghangosabb szava. Láthatatlanul ott van az Atya, aki engedelmességet kér Fiától, ott a Fiú, aki áldozattá lesz és jelen van a Szentlélek, aki vigasztal és hamarosan új életre támaszt. A Szentháromság jelen van a hétköznapokban, egy édesanya türelmében, aki újra és újra megbocsát a gyermekének, egy idős ember csendes, hűséges imájában, egy pap áldásában, egy fiatal döntésében, aki vállalja a hivatását, mert hisz benne, hogy Isten vele van.
Egy családanya mesélte egyszer, hogy három kisfia délben néha összeveszett azon, ki mondja el az asztali áldást ebéd előtt. Megoldásként kitalálták, hogy felváltva mondják. Az egyik nap valami új történt, a legkisebb fiú nem a szokásos keresztvetéssel, hanem így kezdte az imát: „Köszönöm, Atyám, hogy szeretsz engem. Köszönöm, Jézus, hogy velem vagy. Köszönöm, Szentlélek, hogy segítesz jól viselkedni.” A testvérei és a szülei ránéztek, nem kis csodálattal és tisztelettel. Ott, az asztalnál a Szentháromság valóságossá vált.
Az igazi titok nem az, hogy hogyan lehet a három egy és az egy három, hanem az, hogy az egyetlen Isten ennyire közel van hozzánk. A végtelen Isten személyesen szeret engem. Ismer, tudja a nevem. Meghalt értem és mégis bennem él.
Szentháromság vasárnapján újra megvallhatjuk: nem vagyok egyedül, Isten velünk van. A teremtő Isten az én mennyei Atyám, Jézus Krisztus a Megváltóm, a Szentlélek a társam, segítőm és vezetőm. Hívőként nemcsak követem az Urat, hanem az isteni élet hordozója vagyok, amely a keresztség által belém áradt, és amely minden szentségben táplál, újjáteremt és megerősít.
Ez a titok nem emberi okoskodásra, hanem alázatra és örömre hív. Alázatra, mert Isten nagyobb nálam. És örömre, mert a hatalmas Isten szeret engem. Ne próbáljuk Istent kicsinyíteni a megértés érdekében, hanem növekedjünk hitben, hogy együtt élhessünk vele.
© Horváth István Sándor
Imádság
Szentháromság egy Isten, Atya, Fiú és Szentlélek! Ámulattal állok szereteted titka előtt. Köszönöm, hogy nem távoli hatalom vagy, hanem élő közösség, aki meghívsz a veled való életre. Atyám, hálát adok az életemért, amelyet neked köszönhetek, és a teremtett világért, amelyben élek. Jézusom, köszönöm, hogy megtanítottál szeretni és megváltottál. Szentlélek, segíts, hogy hitem élő legyen! Szentháromság egy Isten! Töltsd be egész lényemet, hogy a szeretet, a béke és az egység tanúságtevője legyek a világban!
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260531.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
_______________________________________________ Evangélium365 https://www.evangelium365.hu/
