2025. november 23. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya
Evangélium
Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja."
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!" – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is." A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett." Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel."
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban."
Lk 23,35-43
Elmélkedés
Ki ad Krisztusnak hatalmat?
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztust, a mindenség királyát ünnepeljük, akinek uralma nem hasonlítható a földi királyok hatalmához. Ha ez utóbbiból indulnánk ki, biztosan félreértenénk Krisztus királyságát. Jézus Krisztus a szívünk királya, az ő uralma egyesít minden benne hívő keresztény embert.
Ki ad Krisztusnak királyi hatalmat? Két evangéliumi történet vezet el bennünket a válaszhoz. Elsőként a csodálatos kenyérszaporítást érdemes felidéznünk. Miután az emberek jóllaktak az Úr által adott kenyérből, Jézus észrevette, hogy „érte akarnak jönni és erőszakkal királlyá akarják tenni" (Jn 6,15). A kenyéradásban ugyanis a nép a messiási idők jelét látta és azt gondolta, hogy Jézus a messiás-király. De ez csupán emberi elképzelés volt. Jézus nem királyi messiás, nem uralkodó. Ezért félrevonult és visszament a hegyre, hogy egyedül legyen. Jézus nem akar ilyen király lenni és elzárkózik attól, hogy népfelkiáltással királlyá válasszák. Elutasítja azt a királyságot, amit az emberek akarnak neki adni.
A másik esemény időben korábban történt, ez Jézus megkísértése. Nyilvános működésének megkezdése előtt Jézus a pusztába vonult negyven napra, ahol megkísértette őt a sátán. Két sikertelen próbálkozást követően harmadik kísértésként egy magas hegyre viszi fel őt az ördög, és felvonultatja szeme előtt a világ minden országát (vö. Mt 4,8-9). Azt mondja Jézusnak, hogy minden dicsőséget és hatalmat neki ad, ha leborulva imádja. A sátán uralkodóvá, királlyá akarja tenni őt. Jézus határozottan visszautasítja a kísértőt, elutasítja a felkínált hatalmat, nem kér ebből az uralomból, mert nem így akar uralkodni a világon. Jézus ezt mondja: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Mt 4,10). Jézus tehát elutasítja azt a királyságot, amit a sátán akar neki adni, miként elutasította az emberek által ajánlott királyságot is.
Miért utasítja vissza Jézus e törekvéseket? Mert sem a sátán, sem a tömeg nem rendelkezik valódi hatalommal. Az igazi hatalom Isten kezében van, és Jézus egyedül Istentől fogadja el a hatalmat.
A mai ünnep evangéliuma ebben az esztendőben a mi Urunk keresztre feszítéséről szól. A katonák, akik korábban gúnyból töviskoronát tettek Jézus fejére, s királyi palást gyanánt vörös katonaköpenyt terítettek rá, a kereszt alatt is gúnyból nevezik őt királynak. A Pilátus által készíttetett tábla „a zsidók királya" felirattal nem Krisztus igazi királyságára utal. De milyen uralkodó, milyen király ő valójában? Jézus egyértelműen kinyilvánítja Pilátus előtt, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Országa tehát nem egy bizonyos földrajzi területet fed le, hanem lelki értelmű. Országába „állampolgárságot" a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel lehet szerezni. A kereszten meghaló, de a feltámadásban halhatatlan királyként mutatkozó Jézus halhatatlanságot, pontosabban örök életet ígér nekünk. A kereszten azt mondta a vele megfeszített és bűneit beismerő embernek, hogy vele lesz a mennyben. Ez az ígéret nem csupán neki szólt, hanem mindazoknak, akik bűnbánattal közelednek hozzá.
A kereszten Jézus teljesen kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott a gonoszságnak, az emberi gyűlöletnek, az emberek akaratának. Hatalmával ellen tudna állni, de ő tudatosan vállalja ezt a kiszolgáltatottságot, mert tudja, hogy a végső szó nem az embereké, hanem Istené. A keresztre feltekintve királyi vonásokat fedezünk fel arcán, a szenvedésben is méltóságot sugárzó arcán. A feltámadt Krisztus arcán pedig meglátjuk azt a ragyogást, amely minden emberre vár a mennyországban. Krisztus, aki a kereszten mutatta meg, hogy nem uralkodni akar az embereken, hanem üdvösségüket szolgálni, azt kéri mindannyiunktól, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk keresztjét hordozva kövessük őt királyi útján a menny felé.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat. Nem harcoltál az elismerésért, s nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos erőddel. Mégis királynak szólítunk. Te vagy az irgalmasság királya, aki megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a halhatatlan király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált és örök életet adsz nekünk.
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20251123.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
