Napi Evangélium: 2026. május 31.

2026. június 6., szombat

[Napi e-vangelium] 2026. június 07. vasárnap

2026. június 7. – Vasárnap, Úrnapja, Krisztus szent teste és vére

Evangélium

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,51-58

Elmélkedés

Akit csak rejtve szemlélhetek itt

„Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké él” – Jézus szavai megdöbbentik a hallgatóságot. Ez már nem egy példabeszéd. Ez ígéret, amely túlmutat az értelmen, és elvezet a hit világába. A kenyér, amely életet ad, nemcsak földi táplálék, hanem az örök élet forrása. A test, amelyet ad, nem jelképes, hanem valóságos önátadás.
A zsidó hallgatóság megbotránkozott. „Hogyan adhatja ez nekünk a testét eledelül?” – kérdezték döbbenten. És mi, kétezer év múltán, talán már annyira megszoktuk a szentmisét, hogy elfelejtjük, ez valóban nem szokványos szeretet. Isten Fia önmagát adja, testét és vérét, hogy tápláljon minket lelkileg, szentségi módon.
Az Egyház mindig is hitte, hogy Jézus valóságosan jelen van az Eucharisztiában. Az apostolok tanúságtétele, Szent Pál levelei és az ősegyház liturgikus gyakorlata mind erről tanúskodnak. Az első századokban a keresztények számára az élet kenyere volt a közösen bemutatott eucharisztikus ünneplés. A katakombák falain kenyér és hal szimbólumai utalnak erre a titokra.
A IV. századtól, miután a kereszténység nyilvánosan gyakorolhatóvá vált, a szentmise formája és az Eucharisztia körüli tisztelet is egyre gazdagodott. A középkorban pedig egyes tévtanítások miatt egyre hangsúlyosabbá vált az Oltáriszentség valóságos jelenlétébe vetett hit kifejezése.
A XIII. században egy belga ágostonos apáca, Szent Julianna látomásban kapta az Úrtól a kérést, hogy legyen egy külön ünnep az Eucharisztia tiszteletére. A kezdetben helyi ünnepet 1264-ben IV. Orbán pápa az egész Egyházra kiterjesztette: ez lett Úrnapja. Ebből az időből származik Aquinói Szent Tamás csodálatos mélységű hitvallása: „Adoro Te devote, latens Deitas – Isten, rejtelem!”
A későbbi századokban az Oltáriszentség-tisztelet új formákat is kapott: szentségimádás, körmenet, sőt Eucharisztikus kongresszusok is tanúsítják, hogy az Egyház újra meg újra visszatér az élő forráshoz, az Oltáriszentséghez, Krisztus személyes, megtapasztalható jelenlétéhez.
Mert az Eucharisztia emlékezés, jelenlét és áldozat egyszerre. Az Oltáriszentségben Krisztus jelenléte nem csupán jelképes, hanem valóságos. Ő a mi lelki táplálékunk, aki egészen nekünk adja magát. A szentmise minden egyes alkalommal olyan esemény, olyan ünnep, amikor a menny és a föld összeér. Az átváltoztatás nemcsak a kenyér és bor átváltozása Krisztus testévé és vérévé, hanem meghívás a mi átváltozásunkra is.
Egy kis faluban szolgáló idős pap mesélte, hogy egyszer, amikor szentmisét mutatott be, egy gyermek rácsodálkozott az átváltoztatás szavaira: „Ez az én testem...” A gyermek odafordult az anyjához, és suttogva megkérdezte: „Ez most tényleg Jézus?” Az anya könnyes szemmel csak bólintott. A gyermeki egyszerűség rátapintott a lényegre: nem játszunk, nem színlelünk, hanem Jézussal találkozunk. Igen, az átváltoztatott kenyér tényleg Jézus!
Mire hív minket ez a titok? Először is a tiszteletteljes imádásra. A jelenlévő Krisztus előtt nem lehet közömbösen állni. Ő ott van a tabernákulumban, az oltáron, a kehelyben, a szentáldozásban. Másodszor: bensőséges szeretetre, mert Jézus nem távoli Isten, hanem oly közel jött, hogy magunkba fogadhatjuk őt. És végül: átalakító életre, mert akit Krisztus táplál, az Krisztushoz válik hasonlóvá. Az Oltáriszentség az Egyház szíve, amelyből minden más élet fakad. Ha Krisztus bennünk él,
akkor másként tekintünk a világra és embertársainkra. De ehhez újra és újra meg kell állnunk előtte, le kell térdelnünk, meg kell nyitni a szívünket, és kimondanunk: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem. Az Oltáriszentségben rejtve szemlélhetjük Krisztus arcát, amit az örök életben majd fátyol nélkül láthatunk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az Élet Kenyere, aki az Atyától jöttél, hogy testeddel és véreddel táplálj minket. Köszönöm, hogy valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben, hogy nemcsak jelkép vagy, hanem te magad vagy a szeretet forrása. Taníts arra, hogy méltó lélekkel fogadjalak! Maradj bennem, ahogy megígérted! Gyógyíts, erősíts, alakíts szent jelenléteddel! Legyen minden szentáldozás egyre mélyebb találkozás veled! Taníts szeretni úgy, ahogy te szeretsz: csendesen, önzetlenül, teljesen!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260607.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

_______________________________________________ Evangélium365 https://www.evangelium365.hu/

2026. június 5., péntek

[Napi e-vangelium] 2026. június 06. szombat

2026. június 6. – Szombat

Evangélium

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
Mk 12,38-44

Elmélkedés

Jézus nem vádbeszédet mond a gazdag ellen, hanem rámutat arra, hogy milyen nagy különbségek vannak az emberi szándékok között. Egyesek a feleslegükből adnak, látványosan, mások elismerését keresve. A szegény özvegy pedig odalép, és csendben, titokban adja oda mindazt, amije van. Nem a pénzösszeg nagysága számít, hanem a szív bátorsága.
Ez a történet nem csupán az anyagi adakozásról szól. Az özvegy magatartása az isteni gondviselésbe vetett hitről tanúskodik. Ő nem számol, nem mérlegel, nem alkudozik: odaadja, ami van, mert tudja, hogy élete nem az anyagiaktól, hanem Isten jóságától függ.
Napjainkban sokan hajlamosak arra, hogy a nagyot, a látványosat, a mérhetőt értékeljék. Jézus viszont a láthatatlanba lát bele. Ő azonnal észreveszi azt, ami mások figyelmét teljesen elkerüli. A szeretet mértékét nem a látható cselekedet, hanem a belső áldozat mutatja meg. A szegény özvegy lelkületének ez a titka: adni úgy, hogy közben nem magamat akarom láttatni, hanem Istenre bízom magamat. A két fillér örökre intő figyelmeztetéssé vált. Akinek sok van, mert bővelkedik, talán egy keveset sem ad. De a kevésből is lehet sokat adni. Isten szemében nem a mennyiség, hanem a szív szándéka számít.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te látod az emberi szívek mélyét, ismered szándékainkat és észreveszed a legkisebb áldozatot is. Köszönöm, hogy nem a teljesítmény alapján ítélsz meg, hanem a szeretet alapján, amellyel adakozok. Taníts meg arra, hogy ne a dicséretet, ne az emberi elismerést, hanem a te figyelmedet keressem! Vezessen a szegény özvegy példája, hogy merjek feltétlenül és teljesen bízni benned, még akkor is, ha úgy tűnik, én magam is szegény vagyok! Fogadd el minden kicsiny felajánlásomat, és add, hogy áldássá váljon mások számára!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260606.mp3

_______________________________________________ Evangélium365 https://www.evangelium365.hu/

2026. június 4., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2026. június 05. péntek

2026. június 5. – Péntek

Evangélium

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet.” Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37

Elmélkedés

Jézus a mai evangéliumban nem kérdésre válaszol, hanem ő tesz fel kérdést. Úgy tűnhet, mintha kérdése csupán elméleti fejtegetés lenne: Dávid zsoltárából idéz, és megkérdezi, hogyan nevezheti Dávid a Messiást „Urának”, ha közben a „fia”. De a kérdés mögött mélyebb isteni önkinyilatkoztatás rejtőzik: Jézus nemcsak Dávid leszármazottja, hanem az Úr, aki öröktől fogva létezik, s aki beteljesíti az ígéreteket.
Ez a rész arra hív minket, hogy ne pusztán emberi hagyományok alapján gondolkodjunk Istenről. A Messiás, akit a nép várt, sokak fejében földi hatalommal bíró királyként jön el. Jézus azonban azt mutatja meg, hogy az igazi hatalom nem politikai vagy katonai erő, hanem lelki hatalom. Ő nem uralkodik, hanem szolgál, nem elnyomja, hanem felemeli az embert.
Milyen képet alkotunk, hordozunk szívünkben Istenről? Vajon csak azt látjuk, amit érteni és irányítani tudunk, vagy nyitottak vagyunk arra, hogy Isten túllépje elvárásainkat?
Sok ember életében Isten képe megakad a gyermekkori hittantanulás szintjén, és nem engedi, hogy a hit növekedjen, kiteljesedjen. Jézus néha kérdéseket tesz fel nekünk, hogy elgondolkozzunk és Isten megismerésének egy magasabb szintjére lépjünk.
Könnyen előfordulhat, hogy Isten másképp szeret, mint ahogy mi gondoljuk vagy elképzeljük. Nyissuk meg értelmünket és szívünket, hogy felismerjük szeretetét!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nemcsak a történelem része vagy, hanem az örökkévalóság Ura is. Taníts, hogy ne szűkítselek le emberi elgondolásokra, hanem nyitott szívvel fogadjalak el úgy, ahogy te kinyilatkoztattad magadat! Töltsd el lelkemet alázattal, hogy tanulni akarjak tőled! Te vagy az ószövetségi ígéretek beteljesítője. Add, hogy meglássam benned a Megváltót, és kövesselek minden körülmények között!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260605.mp3

_______________________________________________ Evangélium365 https://www.evangelium365.hu/

2026. június 3., szerda

[Napi e-vangelium] 2026. június 04. csütörtök

2026. június 4. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

Az írástudó kérdése a legfőbb parancsról nem rosszindulatú, hanem valódi érdeklődés és tisztelet hallatszik ki belőle. A több száz előírás közül melyik a legfontosabb? Jézus válasza nem új tanítás, hanem már az ószövetségi időkben is ismert igazság: az Istenszeretet és az emberszeretet a legfontosabb, s ez a kettő összetartozik.
Jézus a legfőbb parancsként nem a törvény betűjét, hanem az élő kapcsolatot állítja elénk, mégpedig az Istennel és az embertárssal való kapcsolatot. Szeresd Istent teljes szívvel, értelemmel, erővel. Vagyis ne csak vallásos szokásként vagy hagyományból fakadóan, hanem teljes lényeddel. És ebből fakad a másik: szeresd a felebarátodat, mint önmagadat.
Az Istenszeretet és a felebaráti szeretet nem választhatók el egymástól. Ha Istent igazán szeretjük, meglátjuk arcát a másik emberben is. És ha őszintén szeretjük a másik embert, előbb-utóbb elvezet minket Istenhez. Az egyik a másik útja.
Ha valaki úgy akar élni, hogy csupán Istent szereti, de közben elmegy a embertársa mellett, aki egyedül van vagy szükséget szenved, az valójában nem a szeretet útján jár. És aligha lehet önzetlen és őszinte annak jószívűsége a felebarát iránt, aki semmibe veszi az Isten iránti szeretetet.
Jézus azt mondja a kérdezőnek: „Nem jársz messze Isten országától.” Aki megérti a szeretet elsőbbségét, az már úton van, jó úton halad. A keresztény ember számára a szeretet életforma.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te azt tanítod nekünk, hogy a szeretet a legfontosabb parancs, a legnagyobb életfeladat számunkra. Segíts, hogy teljes szívemmel, teljes értelmemmel és minden erőmmel szeresselek téged, de ne csak szavakkal, hanem tettekkel! Adj nekem nyitott szívet, hogy felismerjelek téged embertársaimban, és ne menjek el közömbösen mellettük! Taníts meg szeretni őszintén, kitartóan, irgalmasan és önzetlenül! Segíts, hogy a szeretet útján egyre közelebb kerüljek hozzád!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260604.mp3

_______________________________________________ Evangélium365 https://www.evangelium365.hu/

2026. június 2., kedd

[Napi e-vangelium] 2026. június 03. szerda

2026. június 3. – Szerda

Evangélium

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?” Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
Mk 12,18-27

Elmélkedés

A szadduceusok olyan kérdést tesznek fel Jézusnak, amellyel azt akarják bizonyítani, hogy a feltámadás nem létezik. Ismerjük a történetet, amely nem valós, hanem egy kitalált eset: hét testvér ugyanazt az asszonyt veszi feleségül egymás után, Mózes törvénye szerint. A feltámadáskor – kérdezik gúnyosan – kié lesz az asszony? A kérdés nem őszinte. A szadduceusok ugyanis eleve tagadják a feltámadást, tehát nem az igazságot keresik.
Jézus tulajdonképpen nem a kérdésre válaszol, hanem a kérdezők téves gondolkodására világít rá. „Nyilván azért tévedtek, – mondja – mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!” Az emberi gondolkodás gyakran próbálja Isten örök titkait a földi tapasztalatok korlátai közé szorítani. De Isten nem fér bele a mi okoskodásainkba. Jézus szerint a feltámadás nem a földi élet meghosszabbítása, hanem minőségi átalakulás, egy új létmód.
A történet azt tanítja, hogy Isten túlmutat a mi mostani tapasztalatainkon. A másik üzenet így szól: a feltámadás az Úr személyes ígérete. Ő az élők Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene – nem múlt időben, hanem jelen időben.
A feltámadásba vetett hit segít abban, hogy a gyász mélyén is remény virágozzék. A feltámadás nem azt jelenti, hogy visszakapjuk, amit elveszítettünk, hanem azt, hogy Isten szeretete örökre betölt minket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, hiszek benned, aki nem a holtak Istene vagy, hanem az élőké. Hiszem, hogy te legyőzted a halált, és örök életre hívtál bennünket. Bocsásd meg, ha földi gondolkodásommal korlátozlak és nem hiszek hatalmadban! Add, hogy szívem nyitott legyen titkaidra, és egészen rád bízzam magamat! Erősíts meg a feltámadás reményében, és adj élő hitet, hogy eljuthatok az örök életre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260603.mp3

_______________________________________________ Evangélium365 https://www.evangelium365.hu/

2026. június 1., hétfő

[Napi e-vangelium] 2026. június 02. kedd

2026. június 2. – Kedd

Evangélium

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17

Elmélkedés

A farizeusok és a Heródes-pártiak kérdése az adófizetésről egy csapda. Bár különböző politikai és vallási irányzatot képviselnek, most összefognak, hogy Jézust tőrbe csalják. Ha azt mondja, nem kell adót fizetni a császárnak, lázadónak nyilvánítják. Ha pedig azt feleli, hogy kell, akkor a nép szemében válik hiteltelenné, mert elfogadja egy idegen hatalom, a rómaiak uralmát.
Jézus válasza azonban több szintet érint. Először is a császár képmására hivatkozik: ha a pénzen a császár arcképe van, akkor az hozzá tartozik. Ám ezzel párhuzamosan megszólítja a hallgatóság lelkét is: „Adjátok meg Istennek, ami az Istené.” Mi az, ami Istené? Minden, ami az ő képmását viseli. Ha mi, emberek, Isten képmásai vagyunk, akkor Istené vagyunk.
Jézus nem választja szét az életet szent és profán részre. Nem arról beszél, hogy vasárnap Istené, hétfő meg a többi nap pedig a világi hatalomé. Valójában arról tanít, hogy minden emberi kötelesség csak akkor nyer értelmet, ha alá van rendelve Isten rendjének. Az igazságos rend, a közjó szolgálata nem ellentéte az Istennek való engedelmességnek, hanem annak következménye.
A keresztény ember nem a világtól való elfordulásra kap meghívást, hanem arra, hogy Isten arcát jelenvalóvá tegye a világban. Ez csak akkor lehetséges, ha életünk forrása és végcélja az Atya.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te azt tanítottad, hogy adjuk meg Istennek, ami az Istené. Egész lényemet, szívemet és lelkemet te alkottad, a te képmásod vagyok. Taníts meg arra, hogy méltó legyek arra, hogy arcodat arcomon hordozzam! Segíts, hogy hűségesen végezzem földi kötelességeimet, de ne felejtsem el, hogy életem benned teljesedik be! Legyek béketeremtő, igazságot kereső, hűséges szolgád a világban! Formálj, vezess, és újíts meg, hogy valóban neked éljek, téged szolgáljalak!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260602.mp3

_______________________________________________ Evangélium365 https://www.evangelium365.hu/

2026. május 31., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2026. június 01. hétfő

2026. június 1. – Hétfő

Evangélium

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12

Elmélkedés

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd nemcsak Jézus korának vallási vezetőiről szól, hanem minden emberről, aki ajándékot kap Istentől, de nem ismeri el az ajándékozót. A szőlőskert nem a miénk, mégis hajlamosak vagyunk úgy élni, mintha birtokolnánk az életünket, a kapcsolatainkat, a világot.
A példázatban a gazda szolgákat küld, prófétákat, de a munkások újra és újra elutasítják őket. Végül elküldi a fiát. Itt Jézus nem csupán egy elvont példát mond, hanem önmagáról beszél. Azt jövendöli meg, hogy elutasítják, megölik, de halála nem a történet vége. A Fiú elutasítása nem kudarc, hanem az Atya szeretetének végső megnyilatkozása.
A példabeszéd súlyos figyelmeztetés is. Mi hogyan bánunk azzal, amit Isten ránk bízott? Hogyan fogadjuk az ő küldötteit? És hogyan fogadjuk a lelkiismeret szavát, az Evangéliumot, a felebarát kérését, az Egyház tanítását? Elutasítjuk vagy meghallgatjuk? Saját életünket építjük vagy az Isten országát szolgáljuk?
A példázat vége ugyan figyelmeztető, de a remény is benne rejlik: a szegletkő, az alapkő a helyére kerül, s kezdődik az építkezés. Ha elfogadjuk Krisztust, életünk nem romlást, hanem fejlődést, lelki megújulást hoz. A döntés a miénk: engedjük-e, hogy Krisztus legyen életünk szilárd alapköve?
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az Atya Fia, akit értünk, a mi megváltásunkért küldött a világba. Bocsásd meg, ha elutasítottalak, ha nem fogadtam el szavadat, vagy ha életem gyümölcseit magamnak tartottam meg! Add, hogy felismerjem: minden, amim van, tőled kapott ajándék! Taníts meg hálás szívvel visszaadni, amit rám bíztál! Légy életem biztos alapköve, akire bizalommal építhetek minden helyzetben! Téged akarlak szolgálni, és neked akarom adni jócselekedeteim minden gyümölcsét.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260601.mp3

_______________________________________________ Evangélium365 https://www.evangelium365.hu/