Napi Evangélium: 2025

2025. június 25., szerda

[Napi e-vangelium] 2025. június 26. csütörtök

2025. június 26. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: „A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?
Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle." Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudóik.
Mt 7,21-29

Elmélkedés

Miként Jézus esetében tökéletes összhangban voltak szavai és cselekedetei, ugyanezt kéri tanítványaitól, követőitől is. Nem elég ugyanis szavakkal bizonygatni, hogy valaki ismeri Istent és az ő parancsait, hanem cselekedeteinek is ezt kell igazolnia. A mennyek országába jutáshoz aligha lesz elegendő arra hivatkozni, hogy a népszámlálás alkalmával válaszoltunk a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésre, s az sem, ha hibátlanul elmondjuk a hitvallást. A végső ítéletkor ugyanis az kerül mérlegre, hogy Isten parancsai vezettek-e bennünket cselekedeteinkben és embertársainkkal való kapcsolatainkban. Mindennapi életünk döntéseiben és választásaiban tehát az örök üdvösség ígérete és reménye irányít bennünket.
Emberi szavaink és cselekedeteink harmóniájára vonatkozóan mond Jézus egy példabeszédet. A hasonlat szerint előrelátás, megfontoltság és felelősség jellemzi azt az embert, aki szikla alapot választ háza számára, amely kiállja az idők viharait. Mindezek a tulajdonságok hiányoznak abból, aki homokra építi házát, amely az első viharban könnyedén összedől.
Jézus személye és az ő örök életre vezető igaz tanítása az a sziklaszilárd alap, amelyre életünket építhetjük, ha valóban előrelátóak vagyunk és legfőbb életcélunk az, hogy az örök életre, az üdvösségre jussunk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot! Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk! Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni! Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250626.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2025. június 24., kedd

[Napi e-vangelium] 2025. június 25. szerda

2025. június 25. – Szerda

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Tehát: gyümölcseikről ismeritek fel őket."
Mt 7,15-20

Elmélkedés

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól" – olvassuk Jézus szavait az evangéliumban, amely kortársainak szóló figyelmeztetés. Az ószövetségi időkben a prófétáknak az volt a küldetésük, hogy Isten szavát közvetítsék az embereknek. Isten küldöttei voltak ők, akik figyelmeztették a választott népet arra, hogy letértek Isten törvényeinek útjáról, megszegték az Istennel kötött szövetséget. Nem egyszerűen csak figyelmeztető vagy fenyegető volt a prófétai üzenet, hanem reménykeltő is, hiszen újból megmutatta az Istenhez való visszatérés lehetőségét. Mivel az isteni üzenet sok esetben valóban elmarasztaló volt, ezért az érintettek nem hallgatták szívesen, s ennek következtében a próféták nem számítottak népszerű embereknek. Az ószövetségi könyvekben olyan prófétákról is olvashatunk, akik nem a rájuk bízott isteni üzenetet hirdették, hanem inkább az embereknek jobban tetsző dolgokat mondták. Hamis próféták ők, akik igazságként tüntették fel hamis tanításukat.
A szavak könnyen felhasználhatók mások megtévesztésére. A tettek és a cselekedetek azonban megmutatják, hogy mi az igazság. Óvakodjatok a hamis prófétáktól – szól Jézus figyelmeztetése ma nekünk. A szépen hangzó ígéreteket sokszor szívesebben hallgatjuk, mint az igazságot. Hiszékenyek vagyunk, és talán emiatt választjuk, választanánk a könnyebb utat. Érdemes imádkoznunk azért, hogy a jót és a rosszat meg tudjuk különböztetni. Érdemes imádkoznom a bölcsességért, amely felismeri a félrevezető szándékot és képes azt visszautasítani.
Érdemes imádkoznom, hogy a hamis emberi szavak helyett Isten igazsága vezessen engem!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te arra bátorítottad tanítványaidat és buzdítasz minket is, hogy szüntelenül imádkozzunk. Szükségünk van bátorításodra, hiszen sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha Isten nem azonnal teljesíti kéréseinket, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen elbizonytalanodunk. Pedig kitartóan kell imádkoznunk, mindig azzal a bizalommal, hogy Isten mindent megad nekünk, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Segíts minket a hit próbatételei idején, hogy szívünkben megőrizzük a jóságos Isten arcát!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250625.mp3

2025. június 23., hétfő

[Napi e-vangelium] 2025. június 24. kedd

2025. június 24. – Kedd, Keresztelő Szent János születése

Evangélium

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés

Keresztelő János születésének mai ünnepén idézzük fel röviden, hogy az ószövetségi idők utolsó prófétájaként és a Megváltó előhírnökeként hogyan tanított, mit hirdetett ő egykor.
János így kezdi tanítását a nép előtt: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!" (Mt 3,2). Felhívása összhangban állt azzal, hogy megkeresztelte azokat, akik bűnbánattal érkeztek hozzá. Szavainak hatékonyságát, eredményességét jelzi a nagy számú nép, amely kivonul hozzá a Jordán folyóhoz megkeresztelkedni. Amikor pedig Jézus jön hozzá, János tanúságot tesz arról, hogy ő az Isten küldötte. A Keresztelő mindvégig tisztában van saját szerepével, nem akarja önmagát Jézus, a Megváltó elé helyezni, ezért kijelenti: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn 3,30).
Az ünnep evangéliuma János születésének különleges körülményeit tárja elénk. Apja, Zakariás, aki hónapokkal korábban nem hitte el az isteni küldöttnek, hogy gyermeke fog születni és hitetlensége miatt akkor megnémult, most, fiának születésekor újra tud beszélni, s örömében Istent magasztalja. A kegyelem, az irgalom és az öröm, mint Isten ajándéka mutatkoznak meg János születésekor.
János sajátos küldetésében mindannyian felismerhetjük, hogy keresztény küldetésünk egyik eleme, hogy utat készítsünk Jézus számára az emberekhez. Segítsen ebben minket a Szentlélek!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250624.mp3

2025. június 22., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2025. június 23. hétfő

2025. június 23. – Hétfő

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!", holott a te szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
Mt 7,1-5

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus arra szólítja fel követőit, hogy ne ítélkezzenek mások felett. Jól tudjuk, hogy az emberi ítéletek sok esetben elhamarkodottak, alaptalanok és bizony nem támaszkodnak a tényekre. Szívesen mondunk ítéletet embertársunk viselkedéséről, életviteléről vagy cselekedeteiről, s ezek a vélemények előszeretettel célozzák meg a másik hibáit, gyengeségeit, rossz tulajdonságait. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy a jó tulajdonságokat és a pozitív értékeket figyelmen kívül hagyjuk. Ennek fényében be kell látnunk, hogy ítéleteink sokszor rágalmazásba csúsznak át, amivel sokat árthatunk másoknak.
Felebarátaink alaptalan és hamis megítélése helyett Jézus azt tanácsolja, hogy inkább gyakoroljunk önkritikát. Tehát ha mindenáron ítélkezni szeretnénk, akkor mondjunk ítéletet önmagunkról, mégpedig őszinte ítéletet! Ez már persze nehezebben megy annak, aki mindenáron mások hibáinak felnagyításával akarja elfedni saját bűnösségét. Mások bemocskolásával azonban soha nem fogunk megtisztulni. Mások elítélésével soha nem fogunk megszabadulni bűneinktől. Mások bűnössé nyilvánításával soha nem fogunk szentté válni.
Ha tartózkodunk embertársaink megítélésétől, akkor jogosan számíthatunk arra, hogy a végső ítéleten Isten igazságosan és irgalmasan fog ítélkezni fölöttünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250623.mp3

2025. június 21., szombat

[Napi e-vangelium] 2025. június 22. vasárnap

2025. június 22. – Úrnapja, Krisztus szent teste és vére

Evangélium

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk." „Ti adjatok nekik enni" – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek." Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban." Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.
Lk 9,11b-17

Elmélkedés

Valóságos jelenlét
Szentháromság vasárnapját követően Úrnapját ünnepeljük, amely napon az Oltáriszentség, az Úr Jézus Teste és Vére áll ünneplésünk középpontjában. E nap szép hagyománya az úrnapi körmenet, amely során városaink és falvaink utcáin körbehordozzuk az Oltáriszentséget, hirdetve, hogy Krisztus jelen van e szentségben.
Az evangéliumban a csodálatos kenyérszaporítás elbeszélését olvassuk. Jézus először tanítja az embereket, utána pedig ételt ad nekik. Először az isteni szóval, majd az életet biztosító kenyérrel táplálja őket, mert mind a léleknek, mind a testnek szüksége van a mindennapi táplálékra, a mindennapi kenyérre. A csodálatos kenyérszaporítás előképe annak a csodának, amelyet szenvedése és halála előestéjén, az utolsó vacsorán adott nekünk Jézus. Ezen az estén a kenyeret és a bort, mint testét és vérét nyújtotta át apostolainak, azt kérve tőlük és utódaiktól, hogy áldozatát megjelenítve ismételjék meg cselekedetét. Az Úr akaratának megfelelően ezt a titkot, az Oltáriszentség titkát ünnepeljük minden szentmisében.
Az Oltáriszentséggel kapcsolatos hitigazságok tisztázása és pontos kifejtése a középkorra tehető, majd ebből kifolyólag az Oltáriszentség imádása, valamint az Oltáriszentség iránti tisztelet ünnepélyes kifejezése körmenetek formájában, szintén ebben a korban jelennek meg és terjednek el. Egyházunk ragaszkodik az Oltáriszentség iránti különleges tisztelethez, hiszen ez a szentség valóban a vallásos élet középpontja és az istentisztelet szíve. E tisztelet alapja az, hogy hisszük az Úr Jézus valóságos és maradandó jelenlétét az átváltoztatott kenyérben és a borban. Minden szónak jelentősége van ebben a kijelentésben. Az Eucharisztia esetében átváltoztatott kenyérről és borról beszélünk, ami azt jelenti, hogy ezek lényege alakul át Krisztus Testévé és Vérévé, miközben külső formáját és színét megőrzi a kenyér is és a bor is. Maradandó átváltozásról, átlényegülésről van szó, azaz a Krisztus Testévé és Vérévé átváltoztatott kenyér és bor nem alakul vissza egyszerű kenyérré és borrá. A krisztusi jelenlét nem is szűnik meg bizonyos idő elteltével vagy a szentmise befejeztével, hanem mindig Krisztus Teste marad a kenyér. A valóságos jelenlétet azokkal a tévedésekkel szemben szükséges hangsúlyozni, amelyek szerint csupán szimbolikus, jelképes jelenlétről van szó.
A szentáldozás nem tekinthető egyszerű étkezésnek, hanem két személy – tudniillik Krisztus és az áldozó – találkozása. Sokkal többről van szó, minthogy egy közönséges kenyérdarabot megeszünk. Átváltoztató találkozás ez: a Krisztus Testévé átváltozott kenyér átváltoztatja, átalakítja azt az embert, aki magához veszi. Azért járulunk szentáldozáshoz, hogy magunk is Krisztus testévé váljunk.
Ha az átváltoztatott kenyérben maradandó módon jelen van Krisztus és nem szűnik meg jelenléte, akkor kellő tiszteletben kell részesítenünk ezt a szentséget. E tisztelet jele például az, hogy díszes tabernákulumban, szentségházban őrizzük, és a legmagasabb fokú tisztelet, azaz az imádás illeti meg az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust.
Templomainkban mindig van Oltáriszentség. Ha belépünk egy katolikus templomba, akkor nem egy üres térbe, nem egy kihalt helyre érkezünk, hanem mindig a jelenlévő Krisztus fogad minket. Bármikor is térünk be, mintha mindig az utolsó vacsora termébe lépnénk, hiszen minden szentmisében Krisztus utolsó vacsoráját jelenítjük meg, s ezért minden templom az utolsó vacsora termévé válik.
Az Oltáriszentség vétele, a szentáldozás amellett, hogy összeköt minket Krisztussal, összeköt minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy Krisztus bemutatja áldozatát és önmagát az örök élet kenyereként adja nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozza létre.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250622.mp3

2025. június 20., péntek

[Napi e-vangelium] 2025. június 21. szombat

2025. június 21. – Szombat

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja."
Mt 6,24-34

Elmélkedés

Az ég madarairól, a mezei liliomról és a réti virágokról költői módon beszél Jézus. Mi természetesen nem irodalmi szempontból elemezzük szavait, hanem azok lelki tartalmát keressük. Jézus az isteni gondviselést magasztalja. A gondviselés az egész világra, s benne minden élőlényre kiterjed, különösen is az emberre. Az ember esetében azonban nem szűkíthetjük le azoknak a javaknak a biztosítására, amelyek az életben maradásunkhoz szükségesek.
A Jézust megelőző időkben az isteni gondviselés azt szolgálta, hogy felkészítse a teremtett világot és az embert a második isteni személy, a Fiúisten jövetelére. És mit szolgál a Jézust követő időkben? Jézus emberré válása, amit a vallási szóhasználatban megtestesülésnek nevezünk, maga is az isteni gondviselés része. Isten az emberiség segítségére siet, hogy megmentse a bűnösöket. Ezt nevezzük megváltásnak. Jézus, a Megváltó eljön világunkba, hogy szenvedésével és kereszthalálával megváltást szerezzen nekünk.
A gondviselés napjainkban is arra irányul, hogy megtaláljuk Istent, bűneink megbocsátóját. A gondviselés megmutatja számunkra a hit útját, amelyen járva eljuthatunk az üdvösségre. A gondviselő Isten törődik lelkünkkel. Törődik örök sorsunkkal. Megad számunkra minden lelki segítséget az üdvösséghez, de ezzel nem veszi el szabadságunkat, szabad akaratunkat. Mi dönthetünk arról, hogy elfogadjuk-e ezt a segítséget.
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250621.mp3

2025. június 19., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2025. június 20. péntek

2025. június 20. – Péntek

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?"
Mt 6,19-23

Elmélkedés

Az ember szeret szép és értékes dolgokat birtokolni, főként akkor, ha van rá anyagi lehetősége. A műkincseket vagy más drága holmikat gyűjtő embereket a művészi szépség iránti tisztelet mellett olykor a birtoklási vágy is vezérli, s nem sajnálnak akár kisebb vagyonokat adni egy-egy ritkaságért. Érdemes óvatosnak lenni e területen, hiszen az ilyen birtoklási vágy sokszor teljesen öncélú s öncélúvá teheti az embert. Eközben ugyanis könnyen megfeledkezhet az ilyen személy Istenről és a lelki kincsekről, s nem törődik azzal, hogy a legnagyobb érték, az üdvösség megszerzéséért fáradozzon.
Erre a veszélyre, a földi javak Istentől elfordító veszélyére figyelmeztet Jézus a mai evangéliumban: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön! … Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben!" Hitünk és az abból származó jócselekedetek azok a lelki kincsek, amelyekre Jézus gondol, hiszen a végső ítéletkor azt fogják tőlünk számon kérni, hogy tettünk-e jót embertársainkkal. Adtunk-e enni az éhezőknek? Adtunk-e inni a szomjazóknak? Meglátogattuk-e a betegeket? Megvigasztaltuk-e a szomorúakat? Adtunk-e reményt a csüggedőknek? Tanítottuk-e, neveltük-e hitre a nem hívőket és az Istent keresőket? Egész életemet és életvitelemet meghatározza, hogy mit tartok értéknek és fontosnak, miért fáradozok, dolgozok. Tegyek mindent az üdvösség elnyerése reményében és érdekében!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250620.mp3

2025. június 18., szerda

[Napi e-vangelium] 2025. június 19. csütörtök

2025. június 19. – Csütörtök

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."
Mt 6,7-15

Elmélkedés

A sokféleséghez és sokszínűséghez, a pillanatnyi érdekességekhez és gyors változásokhoz szokott korunkban sokaknak egyhangúnak és régimódinak tűnik a Miatyánk imádsága. Az imaéletben is sokan szeretik a változatosságot, mintha csak az volna a megújulás egyetlen forrása. De nézzük az érem másik oldalát: amikor már elveszni érezzük magunkat a különböző dolgok rengetegében és elegünk van a szüntelen változásokból, s egy kis nyugalomra vágyunk, akkor mindig a legegyszerűbbet, a legalapvetőbbet próbáljuk megkeresni. Az imádkozás esetében, ha fáradtak vagyunk vagy nem tudjuk, hogy mit is imádkozzunk, a biztos pont a Miatyánk, amelyet Krisztus tanított az apostoloknak, a népnek és amelyre ma minket tanít.
Az Egyház életében évszázadokon keresztül a hittanulóknak a keresztség felvétele előtt a Hitvallást és a Miatyánkot kellett megtanulniuk, mert az előbbit a keresztény hit, az utóbbit a keresztény élet összefoglalásának tekintették. A Miatyánk hét kérésében felfedezhetjük Krisztus érzéseit, s ha ezt az imát naponta elmondjuk, akkor valóban Krisztus lelkületével közeledünk nap mint nap az Atyánkhoz, hozzá emelve szívünket.
Tanuljuk meg a figyelmes, várakozó, elfogadó és türelmes imát! Ne csak a magunkét mondjuk! Engedjük, hogy Isten megszólaljon, szóljon hozzánk. Haszontalan dolgokra elfecsérelt időmből talán jó volna többet szentelnem az imára, az Istennel való személyes beszélgetésre.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár kéréseink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád: adj meg mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Köszönjük, hogy nekünk adod magadat az élő kenyérben, az Oltáriszentségben. Örömmel fogadjuk el a te csodálatos és örök életet biztosító ajándékodat.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250619.mp3

2025. június 17., kedd

[Napi e-vangelium] 2025. június 18. szerda

2025. június 18. – Szerda

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked."
Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

Jézus azt tanácsolja a hegyi beszéd ma olvasott részletében, hogy a jócselekedeteket alázattal és önzetlenül tegyük. Az alázat ebben az esetben azt jelenti, hogy nem várunk érte semmiféle elismerést, az önzetlenség pedig azt, hogy nem várunk viszonzást. Minden jócselekedet mögött a szeretet áll. Mi jellemzi a valódi jótetteket? Egyrészt az, hogy a cselekvést nem a várható haszon motiválja, hanem egyedül a másik ember érdeke, java. Megfeledkezem saját magamról, igényeimről és kényelmemről, és teljes személyiségemmel a másik személy felé fordulok. Ilyen módon a jócselekedet mindig lemondás, de nem csupán abban az értelemben, hogy az anyagi javaimról vagy annak egy részéről lemondok, hanem önmagamat akarom a másiknak ajándékozni.
A jócselekedetek másik jellemzője a szabadság. Nem kényszerít rá semmiféle külső erő, hanem mintegy lelki, benső késztetést érzek arra, hogy emberi képességeimmel, tehetségemmel, erőmmel a másik szolgálatára álljak. A teljes szabadsággal vállalt és valóban önzetlen jócselekedet velejárója az öröm, a lélek öröme. Tudom, hogy jót tettem valakivel, de nem várok semmiféle jutalmat ezért, nem tölt el büszkeség, nem várok még hálát sem, csak egyszerűen eltölt az öröm, hogy Isten jóságát utánozhattam. Észreveszem-e az alkalmakat, amikor jót tehetek?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát! Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján! Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt! Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250618.mp3

2025. június 16., hétfő

[Napi e-vangelium] 2025. június 17. kedd

2025. június 17. – Kedd

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!"
Mt 5,43-48

Elmélkedés

Az új törvényt részletező sorozat utolsó példája az ellenségszeretetről szól, amely rokonságban van a bosszúról szóló résszel, ami tegnap szerepelt az evangéliumban. Jézus ezt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket" (Mt 5,44).
Ezen a ponton éri el csúcsát a Jézus által hirdetett erőszakmentesség. Ne csak azokat szeressük, akik jók hozzánk, hanem ellenségeinket is! Miért szeressem ellenségeimet? Miért imádkozzak azokért, akik üldöznek engem? A választ az elmúlt napok elmélkedései már megadták: ha szembeszállok a rosszal és viszonoznám azt, nem volna bennem Krisztus szeretete. Isten a szeretet. Ő nem torolja meg az emberek bűnét, hanem irgalmasan megbocsát. Ne legyen bennünk bosszúvágy, harag vagy rosszindulat, hanem tudjunk szeretettel válaszolni minden sértésre vagy bántásra!
Sokak számára tűnik lehetetlennek az ellenségszeretet, vagy legalábbis erre hivatkozva utasítják el. Valóban képesek vagyunk arra, hogy még az ellenségeinket, a rosszakaróinkat is szeressük? Jézus is ezt tette, ő legyen a példaképünk! A kereszten is tudott imádkozni azokért, akik életét kioltották. Igen, a mi Urunk valóban sokat kér tőlünk. De érdemes megpróbálnunk. Ne tegyünk különbséget barát és ellenség, ember és ember között!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250617.mp3

2025. június 15., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2025. június 16. hétfő

2025. június 16. – Hétfő

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle."
Mt 5,38-42

Elmélkedés

A hegyi beszéd mai részlete a bosszú témáját tárgyalja. Jézus az ószövetségi törvényt idézi, amely a „szemet szemért, fogat fogért" elmélet alapján megengedte, hogy a rosszat hasonló mértékű rosszal viszonozzák. Jézus új törvénye azonban ezt már nem engedi meg, mert ez a gyakorlatban azt eredményezné, hogy a rossz sosem érne véget. Ha ugyanis nem bocsátanánk meg, és minden sérelmet megbosszulnánk, akkor a végtelenségig elhatalmasodna a gyűlölet és az ellenségeskedés az emberek között. Sajnos erre napjainkban is látunk példákat olyan emberek körében, akik nem ismerik a megbocsátás fogalmát. Jézus azt ajánlja új parancsként, hogy ne alkalmazzunk testi erőszakot vagy sértést, de nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy szelídséggel, türelemmel és jó szóval meggyőzzük azokat, akik bántanak minket. Higgyünk abban, hogy a jó erőszak nélkül is képes legyőzni a rosszat! Ne legyünk bosszúállók, hanem jóval próbáljuk meg viszonozni a bántásokat.
A korunkban is szerte a világban tapasztalható erőszak és háborúk világosan mutatják, hová vezet, ha az ember csak a maga igazát követeli, és az igazságossághoz nem párosul a szeretet és a megbocsátás. A rossz bosszút és újabb rosszat szül, s ennek soha nem lesz vége, ha nincs meg a készség az emberekben a megbocsátásra.
Hiszek-e a megbocsátás erejében? Jézus szenvedései segítsenek minket a mindvégig kitartó türelemben, megbocsátásban és szeretetben!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia a te legcsodálatosabb ajándékod számunkra. Miként a megszaporított kenyeret ajándékként adtad az éhező népnek, és ahogyan önmagad adtad táplálékként az apostoloknak az utolsó vacsorán, ugyanígy az Eucharisztiában önmagadat adod ajándékként a mennyei Atyának. Ugyanakkor a megszentelt és átváltoztatott kenyérben nekünk is adod magad. Ez a legnagyobb ajándék számunkra. Nem utasítjuk vissza barátságodat és ajándékodat, hanem örömmel vesszük magunkhoz a szentáldozáskor szent testedet, amely az örök élet kenyere.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250616.mp3

2025. június 14., szombat

[Napi e-vangelium] 2025. június 15. vasárnap

2025. június 15. – Szentháromság vasárnapja

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek."
Jn 16,12-15

Elmélkedés

Isten szeretetének jele
A Szentlélek eljövetelének pünkösdi ünnepét követően három jelentős ünnepnapot tart az Egyház: Szentháromság vasárnapját, úrnapját, azaz Jézus Szent Testének és Vérének ünnepét, valamint Jézus Szíve ünnepét. Mindhárom ünnep sajátos módon fejezi ki Isten szeretetét.
Ma, a pünkösd utáni első vasárnapon a Szentháromságot ünnepli az Egyház. Az Atya, a Fiú és Szentlélek egysége a Szentháromságban hitünk legfontosabb igazsága. Az egyetlen Isten a három isteni személyen keresztül más-más arcát mutatja felénk, de ugyanannak az egyetlen szeretetnek a kiáradása.
A Szentháromság titkának megismeréséhez nem az emberi bölcsességnek köszönhetően jutottunk el, hanem az isteni kinyilatkoztatásból tudjuk. Már az ószövetségi időkben is Atyának tekintették Istent, akit a világ teremtőjeként és gondviselőjeként tiszteltek. Amikor Jézus kinyilatkoztatja az embereknek Istent, akkor bepillantást enged a szentháromságos Isten belső életébe és elmondja azt a rendkívül fontos igazságot, hogy Isten Atya a Fiúhoz való viszonyában, s ugyanígy Jézus is az Atyához való viszonyában Fiú. Nem véletlen elszólás volt ez a kinyilatkoztatás Jézus részéről, hanem azt a célt szolgálta, hogy megismertesse velünk az igaz Istent. Jézus által megtudjuk, hogy Isten egység a Szentháromságban, s a három isteni személy szereti egymást. Az isteni szeretet nem fordul csupán önmaga felé, hanem az Atya teremtő és gondviselő tevékenysége, a Fiú megváltói műve és a Szentlélek megszentelő jelenléte révén szüntelenül kiárad az emberek felé. Úgy tűnik tehát, hogy a Szentháromság titkához nem csak elméleti módon közeledhetünk, hanem egy nagyon is gyakorlati úton, a szeretet jelenlétének felfedezése útján is eljuthatunk. Szent Ágoston jogosan írja a következőket: „Ha látod a szeretetet, látod a Szentháromságot." Vegyük észre Isten szeretetének jeleit a világban!
Az Egyház Szentháromságról szóló hitvallását a kezdetektől fogva megtaláljuk, elsősorban a keresztség kiszolgáltatásakor használt szövegekben, de megfogalmazzák az igehirdetésben és az imádságokban is. A legősibb apostoli levelekben köszöntésként is előfordul a Szentháromságra való hivatkozás: „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atya Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal" (2Kor 13,13), amely formát egyébként a szentmise bevezető köszöntésében is gyakran használunk.
Az Egyház mindig is törekedett arra, hogy kifejezően és érthetően fogalmazza meg a Szentháromság hitét, és hogy megvédje a különféle tévedésektől, hiszen hitünk egyik központi titkáról van szó. A mai ünnep egyik fontos gondolata legyen az, hogy keresztény emberként szüntelenül törekednünk kell a Szentháromságba vetett igaz hit megismerésére, elfogadására és megvallására.
Ugyanakkor egyikünk sem állíthatja, hogy megismerte a Szentháromság teljes titkát, de talán ne is ez legyen a célunk, hanem az, hogy személyes kapcsolatunk legyen a Szentháromság személyeivel. Az üdvrend célja, hogy minden teremtmény tökéletes egységre jusson a Teremtő Istennel. A mai ünnep másik megfontolandó gondolata a következő: keresztény életünk célja legyen az, hogy egységre jussunk és egységben maradjunk a boldogító Szentháromsággal, hiszen emberként arra vagyunk hivatottak, hogy bennünk lakjék a Szentháromság. Az Atya gyermekei vagyunk, aki szent Fia Lelkét árasztotta szívünkbe. Ajánljuk életünket a Szentháromságnak, hogy életünk legyen őbenne, s élete legyen mibennünk!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250615.mp3

2025. június 13., péntek

[Napi e-vangelium] 2025. június 14. szombat

2025. június 14. – Szombat

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!" Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem"; ami ettől eltér, az a gonosztól van."
Mt 5,33-37

Elmélkedés

A régi, ószövetségi törvényt beteljesítő és megújító törvényről szóló krisztusi tanítás következő részlete az eskü témáját érinti, ahogyan ezt a mai evangéliumban olvashatjuk. Jézus korában elterjedt volt az eskü, de különbséget tettek annak szövege és tartalma alapján. Azt mondták, hogy az egyik eskü kötelezi az embert a benne foglaltak megtartására, míg más esküszövegek megtartása nem volt kötelező. Itt ismét az eredeti isteni szándék emberi eltorzításával találjuk szemben magunkat. Jézus ezért a következőt mondja: „Egyáltalán ne esküdjetek!"
Jézus egyrészt azért tiltja meg ennyire határozottan és kivételt nem tűrően az esküt, mert a kimondott szavaknak minden esetben egyezniük kell a cselekedetekkel, és ha ez így van, akkor teljesen felesleges esküdözni. Másrészt Isten nevének segítségül hívása az emberi szándékok igazolására nem mindig helyes és visszaélésre ad alkalmat, mivel azt feltételezzük, hogy az eskü alatt mondottak éppen az Istenre való hivatkozás miatt mindig igazak. E feltételezés helyes, de sajnos ezt használják fel egyesek hamis állításaik elfedésére. Ha igazmondóak vagyunk, ahogyan Isten is az, akkor egyáltalán nincs szükségünk esküre.
Az eskü sorozatos megszegése könnyelműségre készteti az embert, aki egy idő után úgy tesz esküt, hogy annak megtartását nem is tartja fontosnak. A legfőbb törvény a mennyei Atyának való engedelmesség.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250614.mp3

2025. június 12., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2025. június 13. péntek

2025. június 13. – Péntek

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el."
Mt 5,27-32

Elmélkedés

A régi, ószövetségi törvényt tökéletessé téve Jézus új törvényt ad, amely egyetlen parancsba foglalható: Szeressétek Istent és embertársaitokat!
Ha korábban is létezett a szeretet parancsa, akkor mi ebben az újdonság? Miért hangsúlyozza Jézus oly sokszor, a régi és az új törvény közti különbséget? Az egyik újdonság az, hogy a Jézus által emlegetett szeretetnek a példája maga Krisztus. „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket" – mondja. Őt kell utánoznunk a szeretet gyakorlásában. Az ő lelkületével kell közelednünk minden emberhez. Ő, aki szeretetből feláldozta értünk életét, példát adott nekünk, hogy nem magunkért, hanem csak másokért érdemes élnünk. Akkor értékes az életünk, ha embertársainkat szolgáljuk és odaadjuk azt Istennek.
Jézusnak a házasságtöréssel kapcsolatban tett kijelentései mögött az a szándék áll, hogy a bűnt gyökeresen kell orvosolni. Mert minden bűn a (belső) szándékkal, a vággyal kezdődik. Ha valaki már a bűnös szándékok ellen is küzd, akkor könnyebben elkerüli a bűnös (külső) cselekedeteket. Túlzó kifejezésmódjával Jézus arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az üdvösség mindennél fontosabb. Lelkünk üdvössége érdekében mindentől, ami akadályoz bennünket érdemes megszabadulnunk, és minden lelki eszközzel élnünk kell, ami az üdvösség felé segít minket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Te vagy, aki megalkottál és ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, embertársakat magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. Minden talentumot azért adsz, hogy akaratodat teljesítsem. Hiszem, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni! Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem azért fáradozok, hogy szereteted terjedjen a világban.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250613.mp3

2025. június 11., szerda

[Napi e-vangelium] 2025. június 12. csütörtök

2025. június 12. – Csütörtök, A mi Urunk, Jézus Krisztus, az örök Főpap

Evangélium

Amint elérkezett a húsvéti vacsora órája, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában." Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa." Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre." Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik."
Lk 22,14-20

Elmélkedés

Krisztusnak, az örök Főpapnak ünnepén az evangélium az utolsó vacsorát idézi fel, amelyen Jézus a kenyeret saját testeként, a bort saját véreként adta apostolainak, hogy egyenek és igyanak abból, majd pedig megparancsolta nekik, hogy az ő emlékezetére tegyék majd ők is ugyanezt. Az apostoloknak mondott szavakat teljesítve az Egyház újra és újra megeleveníti az utolsó vacsorát. Minden szentmisében ezt az étkezést jelenítjük meg, és jelenvalóvá tesszük az Úr szeretetből vállalt áldozatát.
A nagycsütörtöki kenyértörés eseményének felidézése mellett a szentmise Jézus nagypénteki kereszthalálának, az ő megváltó áldozatának a megjelenítése is. Ennek megfelelően a szentmisében hálát adunk Jézus szeretetéért, aki az élő kenyérben önmagát adja nekünk, és hálát adunk azért, hogy megváltásunkért meghalt a kereszten.
A szentmise a legszentebb imádságunk. A hívő ember legszentebb imája. A Jézusban hívő ember imája, aki hittel vallja, hogy az Úr valóságosan jelen van az átváltoztatott kenyérben és borban. A hívő imája, aki hittel veszi magához a szentáldozásban az Úr Jézus Testét. A hívő imája, aki Krisztus áldozata mellé az oltárra helyezi saját áldozatát.
Hogyan lesz a búzából készült kenyérből Krisztus Teste? Hogyan lesz a szőlőből készült borból Krisztus Vére? Hogyan ismétlődik meg Krisztus áldozata a szentmisében? Hogyan van jelen Krisztus az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben? Korunk embere kérdez, talán kételkedik, máskor bizonyosságot keres. Adja Isten, hogy kérdései, kételkedései, keresései után eljusson a hitre!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, te támasztasz a mi szívünkben lelki éhséget tanításod és önmagad iránt. Táplálj minket az igazság tanításával és éltess minket önmagaddal, az élő kenyérrel, hogy élet legyen bennünk! Tápláld testünket és lelkünket! Szavad és szent tested nélkül nincs élet bennünk és nem juthatunk el az örök életre sem. Te vagy számunkra az élő kenyér, te vagy az áldozat kenyere, te vagy a szeretet kenyere, te vagy a gondoskodás kenyere, te vagy a hálaadás kenyere. Te önmagadat osztod és adod nekünk. Taníts meg minket arra, hogy önmagunkat adjuk embertársainknak, utánozva ezzel a te példádat, a te áldozatodat, a te felajánlásodat és a te szeretetedet.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250612.mp3

2025. június 10., kedd

[Napi e-vangelium] 2025. június 11. szerda

2025. június 11. – Szerda, Szent Barnabás apostol

Evangélium

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok."
Mt 10,7-13

Elmélkedés

Az Apostolok Cselekedeteiből ismert számunkra, hogy a ma ünnepelt Szent Barnabás eredeti neve József volt, akit az apostolok neveztek el Barnabásnak. Ciprus szigetéről származó, zsidó vallású ember ő, aki az elsők között csatlakozott a keresztényekhez azt követően, hogy eladta földjét, s annak árát a szegények segítésére szánt adományként az apostoloknak adta (vö. ApCsel 4,36). Miként a Saulból lett Szent Pál, ugyanúgy a Józsefből lett Barnabás sem tartozott a tizenkét apostol közé, mégis az Egyház hagyománya szerint mindkettőjüket apostolnak nevezzük, mert a pogányok között végzett hittérítő tevékenységükkel kiérdemelték ezt a címet.
Barnabást arra indította a nagylelkűség, hogy ne csupán vagyonát adja oda, hanem egész életét az evangélium hirdetésének szentelje, így lett Pál apostol munkatársa a pogányok között végzett misszióban. Az evangélium hirdetése nem szórakozás, hanem Istentől kapott feladat, hivatás, amit hűséggel, teljes odaadással kell teljesíteni.
Krisztus halálát és mennybemenetelét követően az első években az apostolok buzgósága adott lendületet az Egyház életének és terjedésének. E buzgóságot a Szentlélek élesztette fel és újította meg bennük. Ehhez hasonlóan napjainkban sem lehet más az Egyház újjászületésének a forrása, mint az, hogy apostoli lelkesedéssel, buzgalommal, és a Szentlélek erejével terjesztjük Jézus tanítását és örömhírét. Élesszük fel magunkban az apostoli lelkületet!
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250611.mp3

2025. június 9., hétfő

[Napi e-vangelium] 2025. június 10. kedd

2025. június 10. – Kedd

Evangélium

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
Mt 5,13-16

Elmélkedés

Jézus a nyolc boldogság-mondással kezdi a hegyi beszédet, majd különféle hasonlatokkal tanít Isten országáról. A mai evangéliumban Jézus sóhoz és világossághoz hasonlítja tanítványait, követőit, s mindazokat, akik befogadják Isten országát. Jézus feladatot ad, szavait így érdemes értelmeznünk. Azt a küldetést kapjuk tőle, hogy legyünk a föld sója, legyünk a világ világossága!
Rögtön eszünkbe jut, hogy Jézus magáról mondta: „Én vagyok a világ világossága" (Jn 8,12). Ő tehát a forrás, akinek fényében, világosságában élünk, s akinek fényét tovább kell sugároznunk a világ felé. Nem élhetünk e fény nélkül és a világ sem élhet nélküle. Ha megszakítjuk kapcsolatunkat Jézussal, mi magunk is a sötétségbe, mármint a hitetlenség és a bűn sötétségébe kerülünk, valamint hivatásunkat sem tudjuk a világ felé gyakorolni, azaz nem leszünk képesek arra, hogy Isten szeretetének világosságát sugározzuk. Az isteni kegyelem, jóság, irgalom és szeretet közvetítői csak akkor lehetünk, ha mi magunk is ebben a kegyelemben és szeretetben élünk. Jézus örömhírének szóbeli hirdetésével és jócselekedeteink által világossággá válunk. Nem magunkra akarjuk felhívni a figyelmet, hanem Istennek akarunk dicsőséget szerezni. Így fog megvalósulni az, hogy jótetteinket látva az emberek Istent fogják magasztalni.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és megbocsátó minden emberhez. Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250610.mp3

2025. június 8., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2025. június 09. hétfő

2025. június 9. – Hétfő, A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja

Evangélium

Nagypénteken: Jézus keresztje mellett ott állt anyja, valamint anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!" Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Jn 19,25-27

Elmélkedés

2018 óta tartjuk a pünkösdvasárnap utáni hétfőn Szűz Máriának, mint az Egyház Anyjának emléknapját. Mária valóságos anya, azaz ő foganta és ő szülte, hozta a világra Jézus Krisztust, aki valóságos Isten és valóságos ember. Emellett Mária nem fizikai, hanem lelki értelemben is anya, a Krisztusban hívők anyja, a krisztusi közösség, az Egyház Anyja.
A keresztény ember élete elválaszthatatlan Krisztus keresztjétől, a megváltás forrásától. A mai emléknap is a kereszthez vezet bennünket, Jézus édesanyjával lélekben kimegyünk a Golgotára. Minden bizonnyal Szűz Mária szívéhez állt legközelebb Jézus szenvedése. Egykor sokan kimentek a Golgotára, hogy végignézzék Jézus szenvedését, de a többség nem osztozott szenvedésében. A katonák csak a rájuk bízott parancs teljesítésével törődtek. A vallási vezetők most is, mint máskor, gúnyolódtak. A városból kijövő bámészkodók részvétlenül szemlélték a szégyenteljes halált. A jeruzsálemi asszonyok, sírva, de tehetetlenül nézik a Jézussal történteket. Az apostolok közül csak a legfiatalabb, János van jelen. Jézus őrá bízza édesanyját. Mária számára most teljesedik be, most éri el legnagyobb mértékét a fájdalom, amelyet Simeon előre megjövendölt Jézus templomi bemutatásakor, nem sokkal születése után. Bármennyire is fájdalmas számára, Mária végignézi fia halálát, mert osztozni akar az ő még nagyobb fájdalmában. Csodálatos az ő lelki ereje.
Vajon én tudom-e erős lélekkel fogadni és hordozni életem keresztjeit?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250609.mp3

2025. június 7., szombat

[Napi e-vangelium] 2025. június 08. vasárnap

2025. június 8. – Pünkösdvasárnap

Evangélium

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23

Elmélkedés

Urunk és éltetőnk
Ma, a feltámadás húsvéti ünnepét követő ötvenedik napon, pünkösd vasárnapján a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. A szentmise olvasmányában az Apostolok Cselekedeteiből hallottuk az esemény leírását. A harmadik isteni személy különleges jelek kíséretében szállt le az apostolokra: heves szélzúgás támadt, lángnyelvek ereszkedtek le a magasból és megkapták a nyelveken való beszéd adományát.
A virágvasárnapi és nagypénteki passió legmeghatóbb része az, amikor Jézus meghal. Így szoktuk mondani: kilehelte lelkét (vö. Mt 27,50, Mk 15,37, Lk 23,46, Jn 19,30). Néhány perccel korábban ezt mondta a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet" (Lk 23,46). Abban a pillanatban tehát, amikor Jézus meghal és kileheli lelkét, valójában átadja lelkét az Atyának. A köznapi beszédben az elhunyt személyre szoktuk mondani, hogy kilehelte lelkét. S itt nem egy költőien szép megfogalmazásról van szó, hanem egy olyan kifejezésről, amely nagyon pontosan fogalmazza meg, hogy mi is a halál: az ember kileheli lelkét és átadja azt, visszaadja azt Istennek, akitől kapta. Jézus is, amikor meghal a kereszten, visszaadja lelkét Istennek. A feltámadáskor ennek a fordítottja történik: az Atya újra életet ad Jézusnak, lelket lehel belé. Természetesen új testet, megdicsőült testet is ajándékoz Jézusnak, de ugyanakkor új lelket is. A mai evangéliumban arról olvastunk, hogy a feltámadt Jézus, amikor megjelenik apostolainak, rájuk lehel és ezt mondja: Vegyétek a Szentlelket! (vö. Jn 20,22). Egyesek furcsának tartják, hogy Jézus „az apostolokra lehel", de az előbb mondottak alapján már megértjük, hogy miért fontos, s mit jelent ez a „lehelés." Az a Jézus, aki meghalt, aki kilehelte lelkét, most „lehelni" tud, mert él, mert lélek van benne, mert élet van benne. A Szentlélek elküldése ebben az értelemben a feltámadás egyik közvetett bizonyítéka. A halott, lélek nélküli Jézus erre nem volna képes. Csak az élő, a feltámadt Krisztus képes elküldeni a Lelket. Ahol nincs lélek, ott halál van. Ahol lélek van, ott élet van!
Pünkösd napján a Jézust éltető Szentlélek jön el, hogy éltesse az apostolokat, a tanítványokat, az Egyházat és minket is. A hitvallásban ezt a Lelket nevezzünk „Urunknak és éltetőnknek." A Szentlélek nem csupán éltet, hanem az élet hirdetésére ösztönöz mindenkit. Az első pünkösdkor Szent Péter apostol olyat tesz, amihez korábban még nem volt bátorsága: a nép elé áll és szól hozzájuk. A Szentlélek erővel tölti el őt és az életet hirdeti. Ezt mondta: „Isten feloldozta a halál bilincseit, és feltámasztotta Jézust" (ApCsel 2,24). Jézus az élet evangéliumának hirdetését bízta az általa kiválasztott személyekre, akik most megkapják az erőt és a bátorságot ahhoz, hogy teljesítsék ezt a küldetést. Említsünk meg erre egy másik példát is. Szent János így kezdi első levelét: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk és amit kezünk tapintott, az Élet igéjét hirdetjük nektek" (1Jn 1,1). Az apostoli igehirdetés az élő, a feltámadt Krisztus hirdetésével kezdődött. Éppen ezért az Egyház mindig is az életet, a feltámadást hirdeti.
A Szentlélek az új élet forrása. Jelen van minden születésnél és újjászületésnél. Jelen van minden ember születésénél és a keresztségben való újjászületésénél. Jelen van lelki újjászületésünknél, amikor a szentgyónásban bocsánatot nyerünk. Jelen van az Egyház születésénél, ezt ünnepeljük a mai pünkösdi ünnepen, és jelen van az Egyház állandó újjászületésénél. A Szentlélek az új evangelizáció forrása. Ösztönözzön bennünket hitünk titkainak megértésére és indítson bennünket Krisztus evangéliumának hirdetésére! Legyen a Szentlélek mindannyiunk számára a hitben való újjászületés forrása!
© Horváth István Sándor

Imádság

Szentlélek Isten! A te működésed, megszentelő tevékenységed egyaránt megtapasztalható a világban, az Egyházban és bennünk, keresztény emberekben. Legyél minden megkeresztelt ember számára az újjászületés forrása, az új élet forrása! Teremtsd meg az egységet és a közösséget Istennel és az Egyházzal! Add meg nekünk a lelki újjászületést, hogy elmúljanak félelmeink, megértsük Krisztus tanítását és az Egyház minden időkre szóló küldetéséhez csatlakozva mi is Krisztus tanúi legyünk a világban! Add, hogy Isten szavának hallgatása által újjászülessek a hitben! Segíts, hogy a szentáldozás és az imádság legyen erőforrásom! Tölts el erőddel, hogy a szeretet gyakorlásában hűséges legyek!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250608.mp3

2025. június 6., péntek

[Napi e-vangelium] 2025. június 07. szombat

2025. június 7. – Szombat

Evangélium

Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?" Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: „Nem hal meg", hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25

Elmélkedés

Miként a Péter apostolnak adott megbízás előrevetítette az Egyház jövőjét és jövőbeli feladatát (tegnapi evangélium), ugyanúgy a mai részlet is a jövővel foglalkozik. Első pillantásra a közeljövőről, Péter apostol és a „szeretett tanítványként" megnevezett János apostol, az evangélium szerzője sorsáról van csupán szó, a szöveg azonban ennél több üzenetet hordoz. Péter nem csak különleges megbízást kapott az Úrtól, hanem halálával is követte Mesterét. Miként Jézus kereszthalálára úgy tekintünk, mint Istent megdicsőítő cselekedetre, ugyanúgy mindazok halála, akiket hitükért megölnek, Istennek szerez dicsőséget. A vértanúságot elszenvedő személyt Isten jutalmazza meg azért, hogy hűségesen kitartott hitében, és semmiféle veszély, még a halálos fenyegetés sem tántorította el. Péter is méltó volt a vértanúságra, egészen odaadta életét Krisztusért, amely annak bizonyítéka, hogy szóbeli szeretetvallomása mögött komoly elköteleződés állt.
János evangélista írásának utolsó sorai megvilágítják a szerző szándékát: bemutatni Krisztusnak, az Isten Fiának titkát, amely kimeríthetetlen titok az ember számára. Amit viszont megismerünk Krisztus titkából, életéből és főként megváltó halálából és feltámadásából, az elegendő ahhoz, hogy kövessük őt és neki ajánljuk életünket.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül a menny felé!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250607.mp3

2025. június 5., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2025. június 06. péntek

2025. június 6. – Péntek

Evangélium

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?", és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!" Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!"
Jn 21,15-19

Elmélkedés

Jézus jogosan nevezte önmagát jó pásztornak (vö. Jn 10,11), hiszen a rábízottak vezetését és a róluk való gondoskodást tekintette feladatának. Mennybemenetele előtt Péter apostolt bízta meg azzal, hogy e pásztori feladatát folytassa. A vezetés vállalása és hűséges teljesítése megkívánja Péter részéről, hogy szeresse Jézust és ezt ki is fejezze szavaival. A keresztény igehirdetők Péter háromszori szeretetvallomását előszeretettel hozzák összefüggésbe az apostol háromszoros tagadásával, amelyet Jézus előre megmondott az utolsó vacsorán. Ez a mozzanat rávilágít arra, hogy a szeretet a fájdalomból, az emberi vívódásból születik meg.
Pétert nem csupán pásztornak, hanem vértanúnak is hívja Jézus, miként az evangéliumi rész vége egyértelműen jelzi ezt. A Jézus iránti szeretetét most szóban megvalló Péter apostol valamivel később vértanúhalálával fogja majd bizonyítani e szeretetet. Az apostol halála – miként Jézusé is – dicsőséget szerez az Atyának.
Mit tanulhatunk mindebből? Ne féljünk megvallani Krisztus iránti szeretetünket! Ne féljünk teljes szívvel szeretni őt! Ne féljünk követésétől! Ne féljünk attól, hogy milyen küldetést fog ránk bízni! Szavunkkal, tetteinkkel és egész életünkkel tegyünk tanúságot a világban a szeretetről. Így lesz egész életünk Isten dicsőítése és tanúságtétel az isteni irgalomról. Isten szeretete jelen van a világban. Bennünk és általunk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250606.mp3

2025. június 4., szerda

[Napi e-vangelium] 2025. június 05. csütörtök

2025. június 5. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

Elmélkedés

Főpapi imájának befejező részében Jézus mindazokért imádkozik, akik az apostolok szavára eljutnak a benne való hitre. E szavak előrevetítik, hogy az apostoli igehirdetés és szolgálat, valamint az Egyház szolgálata az évszázadok és évezredek folyamán eredménnyel fog járni. Eredménnyel annak ellenére is, hogy folyamatosan szembe kell néznie az elutasítással, a gyűlölettel.
Az apostolok érdemének kell tekintenünk, hogy elfogadták Jézus hívását, megismerték az Úr személyét és tanítását, s benne felismerték a Megváltót. Érdem azért, mert személyes döntés volt ez részükről. Érdem, mert sok kortársuk ellentétes döntést hozott, az elutasítást választotta. Érdem, hogy kitartottak Jézus mellett, mert ez szeretetüknek a jele.
A hívőknek, akikért Jézus itt imádkozik, az az érdeme, hogy bár nem hallották személyesen Jézust, nem láthatták ők, mégis az apostolok szavának köszönhetően eljutnak a hitre. Ők is személyes döntést hoznak, ők is szeretetüket akarják kifejezni. A Krisztusban hívők hitbeli és szeretetbeli egysége jelként szolgál a világban, hogy Jézus valóban az Atya küldötte, jelként, amelyet látva ők is eljuthatnak a hitre. Egység csak ott van, ahol mindenki elfogadja az Atya irgalmát, a Fiúra mint Megváltóra tekint és engedi, hogy a Szentlélek vezesse. Én is az egység jele vagyok?
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Emberi értelmünk végessége nem képes felfogni téged, a végtelen Istent. A te titkaiddal, hitünk titkaival találkozunk, amikor feltárod, kinyilatkoztatod számunkra önmagadat. Nem a véletlenben, a sorsban, hanem a te gondviselésedben hiszünk. Hiszünk a feltárt titkokban és elfogadjuk, hogy földi életünk során nem ismerhetünk meg mindent, hanem majd az örök életben tárul fel számunkra mindaz, amire evilágban homály borul. Hisszük, hogy itt a földön veled és a mennyben benned élhetünk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250605.mp3

2025. június 3., kedd

[Napi e-vangelium] 2025. június 04. szerda

2025. június 4. – Szerda

Evangélium

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán Jézus az Atyához imádkozott apostolaiért, ezt olvassuk a mai evangéliumban. Az imában az apostolok úgy szerepelnek, mint a közösség, az Egyház képviselői. Rájuk, mint az Egyház alapjaira bízza Jézus művének folytatását, az Isten országáról szóló örömhír hirdetését, az emberek üdvösségre vezetését. Az Egyház annak köszönhetően képes ellátni ezt a szolgálatot évszázadokon és évezredeken keresztül az idők végezetéig, hogy Jézus kinyilatkoztatta, megmutatta az Atyát, feltárta előttünk az Atya üdvözítő szándékát és közvetítette számunkra az Atya meghívását az üdvösségre, az örök életre. Jézustól tudjuk meg azt, hogy a mennyei Atya szeretettel fordul a világ és az ember felé, terve van az emberrel, amelyet üdvözítő isteni tervnek nevezünk, valamint azt is, hogy az Atya az ő Fiában, Jézusban mutatja meg számunkra az utat, amelyen eljuthatunk hozzá.
Szintén Jézustól tudjuk, hogy Isten gyermekeivé fogad minket, aminek köszönhetően gyermeki bizalommal fordulhatunk hozzá minden kérésünkkel, hiszen ő kész bennünket segíteni, és megad nekünk mindent, ami lelkünk üdvösségét szolgálja. Jézus az üdvösség egyedüli közvetítője, aki elvezet minket az Atyához. Bűnökkel terhelt életünk nem lehet akadály az üdvösségre jutásban, mert az Atya irgalmas és megbocsátó.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnénk szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250604.mp3